Az Ubuntu 19.10 azzal keltette fel a kíváncsiságomat, hogy „Unity menekültek” számára reklámoz funkciókat. A képeken egész használhatónak néz ki, de vajon a gyakorlatban is olyan jó, mint ahogy az távolról tűnik? Megnéztem!

Telepítés

A szokásostól eltérően a telepítésről nem tudok képet mutatni. Nem slendriánság vagy feledékenység van a dolgok mögött, szimplán csak az úgynevezett fókuszlopás jelenségnek és egy buta alapértelmezésnek lettem az áldozata. Míg a telepítő dolgozott, addig mást csináltam, nyilván gombokat nyomogattam. A telepítő dolga végeztével egy felugró ablakban szólt, hogy kész, és folytathatom a tesztelést vagy újraindíthatom a gépet és indíthatom a telepített rendszert. Nos, mikor nyomtam entert? Igen, pont akkor, mikor a telepítő végzett, és felugrott az említett ablak. Melyik gomb az alapértelmezett? Az újraindítás természetesen. Rákérdezett azért, hogy biztosan újra akarom-e indítani? Nem. Hol tárolódnak a képek a Live! rendszer futásakor? A memóriában.

Amúgy egész gyors volt a telepítés. Kb. 12 perc, onnantól, hogy lefotóztam az asztalt odáig, hogy újraindítottam.

Használat

Unity mód

Ahogy a bevezetőben is említettem, számomra igazából a Unity mód tetszett meg igazán. Hiszen lassan, de biztosan keresni kellene egy Unity 7 utódot, mert nem fog örökké működni sajnos Ubuntun, így még a végén felkopik az állam.

Ennek megfelelően hatalmas lelkesedéssel és elvárásokkal állítottam be a Mate-féle Unity módot, amit frappánsan csak „Munity”-nek hívnak. Magasról lehet nagyot esni, ahogy mondják és most be is jött. Sajnos a Unity mód a minimumra törekszik: van baloldali alkalmazás indító, és a felső panelbe beépülő globális menü/top menü. Sajnos még szépségtapasznak sem jó, mert a baloldali alkalmazásindító testre se szabható rendesen, de legalább csúnya.

Sajnos az alkalmazásindító is hibás. Nem mindig jelenik meg benne a futtatott alkalmazás. A globális menü működik, de Unity módra nem lehet „megfogni” és húzni. Ráadásul elrendezésváltás után fagyogat is. Visszaváltva klasszikus módra, nincs probléma a stabilitással. Szóval a Mate önmagában, Gnome 2-es viselkedéssel jó, de Unity-nek speciel nem való.

Mindennapos használat

Az alapértelmezett programkínálat azokat az időket idézi, mikor még egy CD-re szőröstül-bőröstül fel kellett férnie egy rendszernek. Egyedül a GIMP, vagy vele ekvivalens alkalmazás, hiányzik. Természetesen van böngésző, Firefox képében, Libreoffice irodai programcsomag, Rhythmbox zenelejátszó, Evolution levelező, Atril (Evince kódja Gnome 3-asítás előtt), archívumkezelő és partíció&lemezkezelő segédprogram Gnome Disks képében. Ezek mind jól ismert és bevált alkalmazások, nincs is velük gond.

Ugyanakkor az Ubuntu Mate a jól megszokott VLC helyett a Gnome MPV (már Celluloid néven ismert) 0.16-os verzióját szállítja, ami egy röpke három éves verzió. Nem lenne ezzel semmi baj, ha nem lenne irtózatosan bugos: Egy videóban nem lehet a keresősávban kattintva adott pozícióba ugrani, helyette a pozicionálót kell odavonszolni. Teljes képernyőn nem lehet hangsávot vagy feliratot váltani. Ezek roppant zavaró problémák. Érdemes helyette VLC-t telepíteni.

A másik érdekesség, hogy azon kaptam a rendszert, hogy három monitorból kettőt zárolt pár perc inaktivitás után. A jobb és a bal oldalra vitt kurzor esetén kérte a szokásos jelszót, a középen lévőn boldogan csinálhattam, amit akartam. Érdekes.

Szerencsére a zárolásos probléma csak egy alkalommal jött elő, a Gnome MPV kényelmetlenség pedig egy VLC-vel könnyen orvosolható. Így ezeken átlendülve semmi okom a panaszra. Gyors és pozitív értelemben egyszerű rendszer, Ubuntu alapokkal. Egy pillanatra sem akadályozott a napi munkában vagy bármiben.

Őszintén szólva, a Mate mindig is közel állt hozzám. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy a Gentoo-hoz is Mate-et használok már évek óta, mert pont azt csinálja, amit elvárok tőle: egyszerűen csak működik.

Szoftver butik

Az Ubuntu Mate tartalmaz egy különleges alkalmazást: Szoftver butik. Kategóriánként fel van benne sorolva néhány alkalmazás. Sőt, bizonyos esetekben azt is írja, hogy milyen hasonló funkcionalitású, széles körben ismert szoftvernek az alternatívája. Így a leírás mellett kap egy kis plusz információt is a felhasználó. Így pl. a KeePassX esetén nem csak a funkció van leírva, hanem az is, hogy az enapss és a LostPass szoftverek alternatívája. Aki nem akar a gépén tulajdonosi (properitary) szoftvert látni, az megteheti, hogy a butikban kikapcsolja azok megjelenítését.

Nagyon hasznos és praktikus program. Ugyanakkor van egy apró probléma vele: szükséges némi angol tudás, ugyanis a programok leírása még nincs lefordítva. Mindazonáltal nagyon egyszerű a kitüntetett alkalmazások telepítése, kezdőknek és újrakezdőknek is bátran ajánlható.

Végszó

Klasszikus Mate (Gnome 2) módban teljesen élhető a rendszer. Klasszikus Gnome 2-es háttérképekkel, elrendezéssel és igencsak hasonló alapértelmezett programokkal még egyféle modern (mert a Mate folyamatos fejlesztés alatt van ám!) nosztalgiára is alkalmas, hogy ilyen zavarba ejtő szóvirággal éljek.

Kinek ajánlom? Kezdőknek, akik csak most ismerkednek a Windowstól eltérő rendszerekkel. Egyértelműek a beállítások, többségük magyar, és mivel ez a rendszer alapjaiban egy Ubuntu, ezért kitűnő hardver- és közösségi támogatással rendelkezik.

Továbbá azoknak, akik szeretik az egyszerű asztali környezetet, de az Xfce már túl egyszerű. Nincsenek speciális képességei, mindenből csak épp a szükséges minimumot adja, de azt jól.

Végül, de nem utolsó sorban azoknak ajánlanám, akiknek az átlagosnál gyengébb gépük van, kevés memóriával. Indítás után olyan 512 MB-nál megáll a rendszer memóriafogyasztása. Minden relatív, hogy ez most kevés vagy sok. Ha 1 GB vagy kevesebb áll a rendelkezésre, akkor persze sok, de akkor nem az Ubuntu Mate kell neked. De azok a gépek, amikkel még lehet érdemben böngészni, szinte biztosan képesek 2 GB, de inkább 4 GB memória használatára. Ilyen kontextusban viszont az 512 MB egyáltalán nem sok.