Még élénken él bennem, mekkora életminőségbeli váltás volt, mikor még apró vadhajtásként rájöttem, hogy a CRT monitorom a 800×600-as felbontás és 75Hz-es frissítés mellett képes 1024×768-ra is, igaz csak 60Hz-en.
De mégis, elférek az asztalon! Nem lóg ki semmi, nincs zsúfoltság. És a Red Alert 2 is mennyivel élvezetesebb volt úgy, hogy többet láttam a térképből és a vezérlők között sem kellett folyamatosan görgetni. Nem mellesleg a játékok még kis részletességgel is szebbek voltak mint 800×600-on.
Később hasonló élmény volt az első LCD monitorom, ami már az elképesztő 1152×864-es felbontást is tudta (pontosabban tudja, mert még mindig itt van és nem is olyan régen még napi használatban volt). Szintén 60Hz-en, de ez egy LCD-nél már nem (úgy) számít.
Kicsit előreugorva az időben a váltás, amiről beszélni szeretnék az a FullHD → 4K irányba történt. Megmondom őszintén, hasonló „ejha” élményt vártam.