Nagyjából egy hónapja jött szembe velem egy elég koros gép, amit a víruskereső adatbázisának tanulsága szerint 2008 októbere óta be sem kapcsoltak. A gép a szokásos dolgokat tudja, 512 MB RAM, NetBrust Pentium IV, Mercury alaplap, Acorp ház, 20 GB-os merevlemez.

Kívülről is elég ódivatúnak tűnt, így kíváncsiságból bekapcsoltam, hogy hátha találok rajta egy Windows 98-at, ezer éves, manapság már retro kategóriás alkalmazásokkal és Prehistoric 2-vel nosztalgiázok egy sort.

Induláskor kiderült, hogy a táp nagy unalmában megadta magát, ki is jött belőle az éltető füst. Így gyorsan kerítettem egy másikat és reménykedtem benne, hogy a friss szerzeményemet nem rántotta magával a szintén Mercury táp. Nem tette! Meglepetésemre Windows XP volt rajta, korabeli programokkal. Mit ad az Első Programozó, ott integetett az asztalon egy OpenOffice ikon is, így uccu neki nézzük meg, mit is tudott. Sajnos csak Impress volt rajta, Writer nem. Szerencsére, az AOO archívumban megtaláltam a telepített 1.1.5-ös OOo telepítőjét, így sikerült felcsalogatni azt is a teszthez. Az, hogy nem lett magyar (lásd a képet) simán lehet az én hibám, mert nem ástam túl mélyre a telepítőben.

Eszembe jutott a szabad formátumok melletti fő érv: nyíltságukból adódóan jó eséllyel mindig lesz olyan program, ami, ha a mai formátumokat írni nem is, de olvasni mindenképpen tudja. Ebből kiindulva gondoltam egy nagyot, hogy kipróbálom az ODT visszafele kompatibilitását, avagy mit tud vele kezdeni az 1.1.5-ös OpenOffice.org?
Így kerestem egy átlag felhasználó által készített, ECDL gyakorló doksit. Mégpedig azon indokból, hogy így jó eséllyel benne vannak a legalapvetőbb szövegszerkesztési feladatok, vagyis viszonylag életszerű lesz a kép.

Számomra igencsak pozitív volt, hogy a kérdéses anyagban a formázás szinte teljesen megegyezett a matuzsálemi korú OOo 1.1.5-ben és vadonatúj LibreOffice 4.4-ban. Lehet, hogy még a végén lesz valami ebből az időtállóság dumából, nemde? :)

Következő lépésben, magam próbáltam formázni egy Lorem ipsum szöveget, immár OOo-ban. Inkább kevésbé, mint többé sikerült minden fontosabb szövegszerkesztési motívumot belecsempészni, de azért igyekeztem. Az 1.1.5-ös OOo még csak .sxw-ben tudott vagy volt hajlandó menteni, így abban került eltárolásra. A LibreOffice ezt is ugyanúgy és zokszó nélkül megnyitotta.

Igaz, hogy egyik esetben sem volt túlzásba véve a formázás, igaz, hogy viszonylag kis dokumentumokkal dolgoztam, de a pozitív visszhang megvan: a dokumentumok hordozhatóak és úgy néz ki, tényleg sokáig kitartanak. Bár hosszú-hosszú évek óta OpenOffice, majd LibreOffice segítségével állítom elő a dokumentumaimat, ez a „gyors teszt” megerősített abban, hogy jól teszem.