Szüleim negyedik évét taposó Dell Inspiron 3521 laptopja az utóbbi időben az ő türelmüket is meghaladóan lassú lett. Azért az övéket, mert én már jóval korábban „csigának” minősítettem. Aminek mondjuk lehet némi köze ahhoz, hogy az én gépemben SSD van, az övékben pedig HDD. Hogy új életet leheljek az amúgy kiváló állapotú gépbe, karácsonyra kaptak egy Samsung 750 EVO SSD-t. Nemrégiben sikerült megejteni a beszerelését, így a cikkben erről, és ennek eredményéről számolok.

A kiinduló állapot

A konfiguráció a következő volt:
CPU: Intel Core i3-2375M
Memória: 4 GB DDR3
Merevlemez: 500 GB
Operációs rendszer: Ubuntu és Windows 7

Nem túl meglepő módon a Windows sokkal hamarabb mutatta a lassulás jeleit, mint az Ubuntu. Ami viszont kimondottan meglepett az az volt, hogy az Ubuntu is a Windows sebességére esett vissza (bootoláskor), miután megtörtént a 12.04 → 16.04 migráció. Az viszont már nem volt meglepő, hogy a systemd a ludas, mivel az előolvasás nem éppen erőssége. Elvégre ki használ még merevlemezt manapság, ugye Poettering?

Tanulmányaim befejeztével és Lacyc3 hathatós közreműködésével múlt hétvégén sikerült sort keríteni a Dell ráncfelvarrására, szüleim és a gép legnagyobb örömére.

Szerelés és telepítés

Mielőtt bármihez hozzáfogtunk volna, természeten készítettünk egy naprakész mentést az adatokról. A szokásos gikszer viszont megvolt, mikor az Ubuntus Firefox profilt elfelejtettem lementeni… Szerencsére volt róla korábbi mentés. Ám a rossz érzés ettől függetlenül megmaradt. Mentés után pedig jöhetett a szerelés.

Korábban, mikor a saját gépem esett át ugyanezen a műveleten, eleve caddy-ben gondolkodtunk, ahogy azt akkor a szubjektívenben is megírtam. Ugyanis a Dell Inspiron N5110 elég nehezen szerelhető. Olyan szinten, hogy a merevlemez eléréséhez a kijelzőtől kezdve a felső burkolaton át a billentyűzetig mindent le/ki kell szedni, a típus zsanérhibája miatt viszont nem vállaltuk az akkor 5 éves gép szétszerelését. Így az SSD az optikai meghajtó helyére került be, miközben a lemez a helyén maradt. Ez lehetővé tette, hogy a rendszer a jóval gyorsabb SSD-n legyen, míg az adatoknak ott volt az 500 GB-os merevlemez.

Ugyanezt a szüleim gépénél nem kellett eljátszanunk. A 3521 ugyanis jobb konstrukció, mint az én N5110-em: a gép alján egy fedőpanelt lecsavarozva elérhetőek a memória foglalatok és a merevlemez is.Továbbá közel sincs annyi adatuk, mint nekem, így nem szorultak rá a kiegészítő merevlemezre. Tehát a terv az volt, hogy ripsz-ropsz kicseréljük a lemezt az SSD-re, majd indulhat a Windows 7 és az Ubuntu telepítése.

Ám a szétszerelés közel sem ment olyan könnyen, mint vártuk. Már az akkumulátor kiszedésével is megküzdöttünk. Az én Selimen gond nélkül kikattan a helyéről a két pöcök nyit állásba helyezésével, ám a szüleim gépén már ezzel is gondok akadtak. Ennek mondjuk lehet némi köze ahhoz, hogy a négy év alatt egyszer, ha kivettük belőle az aksit.

Az első részfeladat abszolválásával jöhetett az elsőre könnyűnek tűnő feladat, a gép alsó burkolólemezének leszedése, amelyet mindössze két darab csavar rögzít. A középen lévő csavarral nem is volt semmi gond, ám a szélső csak nem akart kijönni a helyéről. Végül csavarhúzóval a bepattintott rögzítéseket is felfeszegettük, és lejött a fedőlap. Akkor láttuk meg, hogy a szélen lévő, második csavar eleve úgy került rögzítésre a műanyag fedőlapra, hogy nem tud kiesni. Amolyan elhagyás védett. Tehát ha más is Inspiron 3521-et készül szétszedni, ne lepődjön meg a jelenségen. A két csavar kicsavarása után jöhet egy kis „erőszak” a fedőlap lepattintására.

Így elérhetővé vált a memória és a merevlemez. Ez utóbbit szintén két csavar rögzítette. Azokat kicsavarva a lemez kihúzható volt a helyéről. Ezután már csak a keretet kellett leszedni róla, és belecsavarozni az SSD-t, majd visszatolni a helyére.

Végül következhetett az újabb szenvedés, a műanyag fedőlap visszapattintása az alsó burkolatba. Ezzel elég sok időt eltöltöttünk, ugyanis a rögzítő pöckök közül legalább egy sosem akart bepattanni a többivel, vagy ha három oldal megvolt, a negyedik valahogy nem akart beférni a helyére. Végül, egy műanyag pöcök letörése után sikerült visszapasszírozni a helyére.

A gép összerakás után jöhetett a telepítés. Először, a Windows megléte miatt, azt telepítettük fel olyan 20 perc alatt, meglepően esemény nélkül. Korábban a kérdéses driver verziókat is összeírtuk, így sikerült minden eszközt gyorsan működésre bírni. Néhány újraindítás után a felhasználói programokat is feltelepítettük, és az adatokat is visszamásoltuk.

Ezután jöhetett az Ubuntu telepítése, amely után nagyjából 15 GB-nyi hely maradt felhasználatlanul az SSD-n. Ennél többet terveztünk szabadon hagyni, ám a Windows telepítő nem értelmezte olyan szigorúan az általunk megadott felhasználandó lemezterületet, mint amennyire mi szerettük volna. Az Ubuntu szintén minden probléma nélkül feltelepült. Ott csupán néhány alapértelmezett programot kellett lecserélnünk, meg egy-két indikátort beállítanunk, és az adatok visszaállítása után használtra készen állt a gép, ránc felvarrva.

Az eredmény

Estére készültünk el, így aznap már nem hallottunk véleményt, ám másnap meglepve hallgattuk, hogy bizony lassú a Windows, lassabb, mint volt. Kiderült, hogy nem a Windows lassú, mert gyorsan indul ő maga is és a programok is, és még gyorsabban áll le, hanem a wifivel nincs kibékülve valamiért. Ekkor jutott eszembe, hogy már korábban is volt már ezzel probléma. Míg próbáltam felidézni Lacyc3-nak, mit is állítottunk be akkor, nem felejtettem el megszidni magunkat, amiért nem próbáltuk ki a vezeték nélküli kapcsolatot az újratelepítés után.

Végül a wifi beállításoknál a 40 MHz-es sáv engedélyezésével sikerült megoldani a problémát, azóta mind az Ubuntu, mind a Windows sebességével meg vannak elégedve a szüleim. A legnagyobb örömömre.