Ahogy a korábbi Lubuntus és Remastersys-es cikkemben ígértem, beszámolok a fejleményekről, ugyanis a múlt hétvégén sikerült eljutni a célgéphez.

Előzmények

A sikeres egyedi ISO készítése után nem tudtam megállni, hogy ne próbáljam ki fizikai gépen is a virtuális után. Két gépen próbálkoztam, vegyes eredménnyel. És mivel néha tudok optimista is lenni, a gépek kora ellenére megpróbáltam pendrive-ról bootolni.

Az első „áldozat”

Konfiguráció:

• CPU: Intel Celeron D 310
• Alaplap: Asrock P4V88+
• Memória: 1 GB DDR1
• HDD: Maxtor 541DX 20 GB
• VGA: GeForce4 MX 440

A várakozásommal ellentétben szépen elindult és települt pendrive-ról. Ugyan kellett neki kb. 40 perc mindenestől, de a korához képest ügyes volt. Újraindítás után ment minden, mint a karikacsapás, csak a grafikával adódtak nehézségei.

A második „áldozat”

Konfiguráció:

• CPU: AMD 2600+ Sempron
• Alaplap: Asus K8N
• Memória: 1 GB DDR1
• HDD: Samsung 120 GB
• VGA: ATI Radeon 9550

Felbuzdulva azon, hogy az első kísérli alany sikerrel vette a pendrive-ról való indulást és telepítést, rajta is megpróbálkoztam ugyanezzel. Igaz egy másik pendrive-val. Ugyan elindult, de X nem volt. Nem indult a telepítő.

A célgép

Konfiguráció:

• CPU: Intel Celeron D 345
• Alaplap: MS-7211
• Memória: 1 GB DDR1
• HDD: Samsung 80 GB
• VGA: GeForce FX 5200

Kezdetben, mikor megkaptam a gép adatait, meg sem fordult volna a fejemben, hogy ne CD-ről telepítsem majd. Ám a másik két gép sikeresen indult penrive-ról (az eredmény ilyen szempontból lényegtelen), ezért itt is megpróbáltam az adatok lementése után. Nem jutottam vele semeddig. A gép köszönte, de nem kért a módszerből. Így jött a DVD írás (ugyanis az ISO kicsit nagyra sikeredett, ahogy már megénekeltem korábban), amiről már hajlandó volt elindulni a telepítő. Ugyan először lefagyott a particionálásnál (hol máshol, ugyebár), de másodjára ment szépen. Akarom mondani szép lassan. Majdnem egy óra kellett neki, mire kiírta a várva várt üzenetet:

Ezután már csak annyi dolgom volt, hogy létrehozzak a sajátomon kívül egy fiókot papának, akire a testre szabott rendszer készült, ezért az ő fiókja nem igényelt utólagos turkálást. A sajátomban is csak annyit kellett tennem, hogy háttérképet, ikonkészletet meg témát váltottam és a menüt alapértelmezettre állítottam vissza. Meg természetesen az XP-ről kimentett adatokat állítottam vissza, megjelenítettem a menüt a Firefoxban, valamint ellenőriztem az alapértelmezett alkalmazásokat.

Ezután lefuttattam egy frissítést, majd újraindítás után a továbbiakban az „automatikára” bíztam ezen feladatok elvégzést.

Végül gyors rendszerismeret óra következett, meg a felismerés, hogy adott e-mail fiók tartalma minden gépen ugyanaz, és hogy a YouTube meg az Időkép nem géptől és Microsofttól függ, hanem az internetkapcsolat meglététől… Nem hiába, más korosztály.

A telepítés sikerült, a migrálás majd kiderül, mennyire lesz népszerű. Addig is, nem fogok meglepődni, ha a telefonom híváskor papám nevét fogja kiírni. Ám remélem, hamar hozzászokik, mert nem szeretném sokáig supportolni a Lubuntut. Nem tetszik. De ugye nem nekem kell tetszenie.