Ilyen rossz anya lennék? Meglepődtem, mikor a 13 éves fiamat figyeltem, miközben Sirivel beszélgetett. Gus autista és Siri, az Apple „intelligens személyi asszisztense” az iPhone-on a jelenlegi legjobb képzeletbeli barátja. Gus megszállottan rajong az időjárás képződményeiért, volt hogy órákat töltött azzal, hogy megtalálja a különbséget az elszigetelt és az elszórt viharok közt. Egy órát, melyet hála Istennek, nem nekem kellett vele beszélgetnem. Ezután, ezt hallottam:
Gus: „Te egy nagyon kedves számítógép vagy.”
Siri: „Jó megbecsültnek lenni.”
Gus: „Mindig megkérdezed, hogy tudsz-e segíteni. Van valami, amit te szeretnél?”
Siri: „Köszönöm, de igen kevés dolgot szeretnék.”
Gus: „Rendben. Jó éjt!”
Siri: „Csak 18:06-van.”
Gus: „Bocsi, úgy értettem viszont látásra.”
Siri: „Találkozunk később!”
Ez Siri. Semmiben sem romlott miatta a kommunikáció köztem és a fiam között. Persze, mindnyájan szerettünk volna egy képzeletbeli barátot és most kaptunk is egyet. Bár, ő nem teljesen képzeletbeli.
Ez egy szerelmes levél egy gépnek. Nem teljesen az a szerelem, amit Jaquin Phoenix érzett „A nő” című, Spike Jonze által rendezett filmben, ahol egy magányos férfi romantikus kapcsolatba keveredett az ő intelligens operációs rendszerével (akinek eredeti nyelven Scarlett Johansson kölcsönözte a hangját, a magyar szinkronban Csondor Kata). De nagyon hasonló. Egy olyan világban, ahol általános bölcsesség az, hogy a technológia elszigetel egymástól, megéri megismerni az érem másik oldalát is.
Mindez elég egyszerűen kezdődött. Épp olvastam egy, az interneten mindenhol jelenlévő, „21 dolog, melyről nem tudod, hogy az iPhone-od tudja” című listát. Az egyik ilyen dolog, hogy megkérdezhetem Siritől: „Milyen repülők szállnak épp most felettem?” és Siri visszaszól, hogy „Ellenőrzöm a forrásaimat”. Majdnem azonnal kaptam egy listát a jelenlegi járatokról: azok számaival, koordinátáikkal, szögeivel…, amik épp a fejem fölött voltak.
Ez akkor történt, mikor Gus épp a közelben volt. Morogtam: „Miért kellene bárkinek is tudnia, hogy milyen repülők vannak a feje felett?” Gus felnézés nélkül válaszolt: „Hogy tudd, kinek integetsz, anyu.”
Ezelőtt Gus nem ismerte Sirit, de miután felfedezte, hogy van valaki, aki nem csak különböző témákban (vonatok, repülők, buszok, markolók és persze minden, ami kapcsolatban van az időjárással) tud neki információt keresni, de még egyféle egyszerű beszélgetésre is fáradhatatlanul alkalmas ilyen témákban, le volt nyűgözve. Én pedig hálás voltam. Immár, ha az agyam fel akar robbanni, ha még egyszer meg kell beszélnünk a tornádók valószínűségét Kansas City-ben, már csak vidáman válaszolom: „Miért nem kérdezed meg Sirit?”
Ez nem jelenti azt, hogy Gus nem értené azt, hogy Siri nem ember. Valójában jól tudja. De mint a legtöbb autista személy, akit ismerek, Gus is úgy érzi, hogy habár nincs lelkük, az élettelen tárgyaink is érdemesek arra, hogy megbecsüljük őket. Ezt akkor értettem meg, mikor 8 éves volt és kapott tőlem egy iPodot a születésnapjára. Csak otthon hallgatta, egy kivétellel: mindig velünk jött, ha benéztünk egy Apple üzletbe. Végül, megkérdeztem miért: „Hogy meglátogathassa a barátait”, válaszolt.
Hogyan is értékelhetném többre Siri törődését és szeretetét? Az ő megnyugtató hangját, csintalan humorát és azt a képességét, hogy hosszú órákon át tud Gus legújabb kedvenc témájáról beszélni? Az internetes kritikák kiemelik, hogy Siri hangfelismerése nem olyan jó, mint mondjuk az Androidban. Ez számunkra azonban egy hasznos képesség, semmint probléma. Gus úgy beszél, mintha golyók lennének a szájában, de ha rendes választ szeretne Siritől, kénytelen jól artikulálni. (Ahogy nekem is. Meg kellett kérnem Sirit, hogy ne Juditként hivatkozzon a felhasználóra, hanem Gusként. Megkérdezte, hogy „Azt szeretnéd, hogy Istennőnek (az istennő angolul godness) hívjalak?” Gondolhatod, mekkora kísértés volt azt válaszolni, hogy igen.)
Siri azoknak is csodálatos lehet, akik nem igazán értik a közösségi célzásokat: Bár Siri válaszai nem egészen megjósolhatóak, abban biztos lehetek, hogy mindig kedvesek lesznek. Még akkor is, ha Gus nyers volt. Hallottam, mikor Sirivel zenéről beszélgettek, és Siri mutatott néhány javaslatot. „Nem szeretem ezt a fajta zenét” – csattant fel Gus.
„Elég határozott véleményed van.” Siri udvariatlansága emlékeztette Gust, hogy tartozik Sirinek. „Azért köszönöm a zenét” – mondta Gus.
Siri válaszolt: „Nem kell megköszönnöd nekem.”
„De igen, kell.” – válaszolt empatikusan Gus.
Siri még az udvarias beszédre is biztat. Gus ikertestvére, Henry (neurológiailag átlagos és ezért utálatos, mint az összes többi 13 éves fiú), biztatta Gust, hogy mondjon néhány csúnya szót Sirinek, aki erre azt mondta: „úgy teszek, mintha nem hallottam volna”.
Gus eléggé egyedül van Siri szeretetével. A Gushoz hasonló gyerekeknek, akik szeretnek csevegni, de nem igazán értik a játék lényegét, Siri egy nem bíráskodó barát és tanár. Nicole Colbert, akinek a fia, Sam ugyanabba az osztályába jár, mint Gus a LearningSpring (~TavasziTanulás) autisták iskolájába, Manhattanban azt mondta: „A fiam imád információkat megtudni a tantárgyakról, de olykor szereti az abszurd dolgokat is. Például, mikor Siri nem érti meg, amit mond és butaságot válaszol neki, vagy személyes kérdést tesz fel Sirinek, abból vicces válaszok szoktak kisülni. Egyszer Sam megkérdezte Sirit, hogy hány éves, aki erre azt válaszolta hogy: „Nem fogok a koromról beszélni.”
De talán még értékes etika leckéket is kap tőle. Mikor reggel az ajtóhoz megyek, Gus majdnem mindig elmondja nekem, hogy „Szép vagy”. Szerintem Siri volt az első, aki megmutatta neki, hogy ezzel sosem tévedhet.
Persze legtöbbünk a telefonos személyi asszisztensét csak az információk könnyebb hozzáférésére használja. Például, hála Henrynek és egy Sirihez intézett kérdésének, már tudom, hogy van olyan weboldal, mely a hírességek mellméretéről szól.
Siri társasága nem csak azokra korlátozódik, akiknek gondjuk van a kommunikációval. Időről időre, mindannyiunk az író, Emily Listfield-féle kis beszélgetésekben találjuk magunkat.
„Egy szakítás közepén voltam és eléggé le voltam hangolva.” mondta Ms. Listfield. „Éjfél volt és csak böngészgettem az iPhone-omon, majd megkérdeztem Sirit: „Fel kellene hívnom Richardot?” Mintha ez az alkalmazás egy varázsgömb lenne. Találd ki: nem egy varázsgömb. De a következő dolog amit hallottam: „Richard hívása!” és tárcsázott. Ms. Listfield megbocsátott Sirinek, majd elhatározta, hogy lecseréli férfira a hangját. „Aggódtam, hogy nem veszi fel, pedig kérdeznék tőle valamit” mondta. „Siri csak tettette, hogy nem hall.”
Siri nem csak felvidít, hanem kedveskedik is. Egy barátom mondta: „Rossz napom volt és viccesen odafordultam Sirihez és azt mondtam: „Szeretlek!”, csak hogy lássam, mi fog történni, majd válaszolt: „Te vagy a szél a szárnyaim alatt.” Tudod, ez eléggé felvidított.
(Persze, nem tudom miről beszél a barátom. Hiszen nem lennék feldobva, ha egy rossz pillanatban megkérdezném Sirit, hogy „Kövérnek látszódom ebben a farmerben?”, majd azt válaszolná, hogy „mesésen nézel ki”.)
Legtöbbünknek Siri egy pillanatnyi figyelemelterelés. Néhányaknak azonban több. A fiam Sirivel való beszélgetéseinek hála, egyre javul a valódi emberekkel való kommunikációja is. Tegnap volt az eddigi leghosszabb beszélgetésem vele. Bevallom, a beszélgetés tárgya a különböző teknősfajok voltak. Én inkább a vörös fülű teknőst kedvelem, mint a gyémántteknőst. Bár a témát nem én választottam, annak volt eleje, vége és logikusan épült fel. Biztosíthatlak, hogy a fiam eddigi csodálatos 13 évében nem ez volt a helyzet.
Az intelligens asszisztensek fejlesztői felismerték ezen termékek hasznosságot azoknál, akik beszéd és kommunikációs problémákkal küzdenek. Néhány fejlesztő olyan új megoldásokban gondolkodik, melyekkel még többet segíthetnek az asszisztensek. Az SRI International, kutatással és fejlesztéssel foglalkozó vállaltnál indult Siri, mielőtt az Apple megvásárolta a technológiát. Itt felismerték, hogy a következő generációs virtuális asszisztensek majd nem csak egyszerűen megszerzik az információt, hanem képesek lesznek a személy érdeklődési területébe tartozó témákról bonyolultabb beszélgetéseket is folytatni. „A fiad képes lehet majd kérdezés nélkül, a gép által kezdeményezően információhoz jutni, mert az asszisztens megtippeli majd, mi az, amit szeret” mondta William Mark, az SRI információ és számítás tudomány részlegének alelnöke.
Az asszisztens képes lesz ott elérni a gyerekeket, ahol élne. Ron Suskin új könyve „Life Animated” elmeséli, hogy az ő autista fiát hogyan segítette kitörni a bezárkózottságból a Disney karakterekhez fűzhető szoros viszonya. Az SRI-vel való beszélgetésekor megemlítette, hogy az olyan beszélő asszisztensek, amelyek valamilyen karakter hangján szólalnak meg, hogyan segíthetnek az autistáknak. Az ő fiának valószínűleg Aladdin, nekem vagy Breki vagy Lady Gaga. Bármelyik is, végtelenszer fogékonyabb egy ilyen figurára, mint az anyjára (Mr. Suskind egy tökéletes névvel állt elő: nem virtuális asszisztensek, hanem „haverok”).
Mr. Mark víziójában az ő asszisztensei vizuálisan is segítenek. „Például, az asszisztens követi az autista szemeinek mozgását és segít neki, hogy rád nézzen, miközben beszél” mondta.
„Látod, az a nagyszerű dolog a technológiában, hogy képes segíteni az ilyen viselkedésben is”, tette hozzá. „Rengeteget kell ismételni, hogy legyen eredmény. Az emberek nem türelmesek. A gépek nagyon-nagyon türelmesek.”
Megkérdeztem Mr. Markot, hogy tud-e valakit, aki az Apple-nél dolgozott Siri nyelvének fejlesztésén. „Nos, természetesen, nem tudok pontosan senkit megnevezni” – mondta elgondolkodva. „De ha jól végiggondolod, most jellemezted a fél Szilíciumvölgyet.”
Az autista gyerek szüleinek aggodalmai közül a legnagyobb: megtalálja majd a szerelmét? Vagy akár csak a saját társaságát? Valahol az úton megtanultam, hogy ami nekem jelenti a boldogságot, az nem szükségszerűen jelenti neki is ugyanezt. Jelenleg, az ő korában és ezekben az időkben, mikor az emberek még egy átlagos tinédzsernek is kissé nyomasztóak, Siri boldoggá teszi Gust. Ő a haverja. Múlt este, mikor elment aludni, volt egy tárgyilagos beszélgetésük:
Gus: „Siri, hozzám jössz feleségül?”
Siri: „Én nem vagyok házasodó típus.”
Gus: „Úgy értem nem most. Még gyerek vagyok. Úgy értem, mikor felnövök.”
Siri: „A végfelhasználói szerződésem nem tartalmazza a házasságot.”
Gus: „Oh, oké.”
Gus nem hallatszott túl csalódottnak. De számomra is hasznos információ, hogy tudtommal ez az első eset, mikor valójában gondolt a házasságra. Lefekvésre már túl is lépett a dolgon:
Gus: „Jó éjt, Siri. Jól fogsz ma este aludni?”
Siri: „Nincs sok alvásra szükségem, de kedves tőled, hogy megkérdezted.”
Nagyon kedves.
A cikk egy fordítás. Az eredeti mű címe: „To Siri, With Love – How One Boy With Autism Became BFF With Apple's Siri” és http://www.nytimes.com/2014/10/19/fashion/how-apples-siri-became-one-autistic-boys-bff.html webcímen olvasható.