Mint elég sok írás itt az oldalon, ez is egy személyes okból kezdődő kutatásból nőtte ki magát: két hete történt, hogy Narada rendszeresen ellenőrzött és szinte mindig tiszta dmesg-je bepirult: a RAID5 egyik 1 TB-os lemeze olvasási hibát jelentett, azaz kezdi beadni a kulcsot. Így kénytelen vagyok új lemez után nézni. Mit vegyek? Mekkorát vegyek? Mennyiért vegyek?

Előzmények

Mint azt a bevezetőben is említettem, bepirult a dmesg, mégpedig igen csúnyán:

Igen, úgy néz ki, hogy az évek óta hűségesen szolgáló és első már terabyte ligában játszó lemezem, a szeretett Seagate ST1000340SV (SV16) megadja magát:

Bár éreztem, hogy nulla esélye van, de úgy gondoltam, hátha csak meg kell kicsit mozgatni a csatlakozókat, kábeleket a lemeznél, illetve az alaplap csatlakozóinál és minden olyan lesz mint régen. Sőt, amúgy is ráfért már (amúgy is kiérdemelte) Naradára egy kiadós belső takarítást, így egyúttal azt is megejtettem. Ha mind a 8 mag ki van terhelve, így már csak 65-66 fok a plafon 74-75 helyett, ami izgalmas, mert pasztát nem cseréltem, tehát úgy néz ki az Arctic Freezer 13 érzékenyebb a porra, mint gondoltam, mindezt porszűrő mellett, de ez egy másik mese. Sajnos „nem lágyult meg” a lemez szíve, ő bizony tönkre fog menni.

Persze nem teljesen előzmény nélküli a dolog, egy jó ideje már (legalább 2 éve) némileg hangos a lemez. Nem a fejmozgató mechanika lett zajosabb, mert az alig-alig változott az évek során, ha változott egyáltalán. Sokkal inkább az évek során megkopott csapágy generál egyre több rezgést, így pedig egyre hangosabb és hangosabb lett. Bár a gépház nem engedi a rezgést továbbterjedni a lemeztálcán, így is hallható a belső zsivaj.

Egészen a múlthét elejéig nem is zavart a zsivaj, amíg az említett problémák meg nem jelentek. Az olvasási hibával természetesen megjöttek az első hibás szektorok (bad sector), amiben csak az a baj, hogy ők igencsak társas „lények”, így hívták bulizni a barátaikat is, ami igen rossz hír. Jelenleg 1121-nél járunk, pedig csak 8 darabbal kezdődött. A RAID kód nem győzi javítani a hibákat, kíváncsi vagyok mikor dönt úgy a Linux kernel, hogy nem szórakozik tovább a hibás lemezzel és kidobja a tömbből.

Ki keres…

Szóval, itt az idő keresni egy utódot a haldokoló Seagate helyére. Nincs semmilyen különleges igényem, egy egyszerű, általános használatra tervezett asztali HDD kell, amelyet ha akarok adattárolásra, ha akarok (virtuális) rendszerlemeznek használok. Ezért (is) estek ki a gyártók különböző speciális lemezei. Egyrészt Narada nem megy mindig, bár van úgy, hogy lehúz néhány hetes etapokat bizonyos számítások és egyebek miatt. Tehát a NAS lemezek nem jók, azokat nem illik kapcsolgatni.

De nem is azon van a hangsúly, hogy minél több adatot minél hamarabb elérjek/kiírjak, mert egyrészt a RAID megoldja a párhuzamos olvasást (legjellemzőbb művelet), másrészt pedig mire van az írási gyorsítótár és a sok memória? Na ugye. Aztán ráéri a lemez kiírni azt az n GB adatot, ha épp ráér, tehát nem kell ide kapkodós idegbeteg WD RE vagy ennek megfelelő Seagate. Szóval teljesen vegyes használatra kell egy általános merevlemez. Itt jön a kérdés, hogy ilyen paraméterekkel mi a kínálat.

Csináltam is így színes-szagos táblázatot erre:

Magyarázom a színkódot: A világoszöld a legolcsóbb, és általam is megszívlelendően megvásárolható lemez az adott méretben. A sötét zöld az ára szerint az élvonalban van, de a világoszöld konkurenciával szemben még is alul marad valamiért. A sárga, a se nem legolcsóbb, se nem a legdrágább megoldást takarja, míg innen kitalálható, hogy a piros a mezőny legdrágább megoldását jelzi.

Az árakat az ipon áruházából néztem ki, október 16-án. Semmi közöm nincs hozzájuk, de kis országunk általam ismert informatikai webáruházai közül ez a legjobb és a legkényelmesebb. Így ezt használom.

A táblázatba a legolcsóbb, se Survillance típusú, azaz „megfigyelésre”, magyarul 24/7-es folyamatos működésre, egyenletes írásra (videó) optimalizált, sem pedig NAS, tehát ki-be kapcsolást szintén tervezetten rosszul viselő lemez nem került. A cél az egyszerű asztali, vegyes felhasználásra tervezett lemezek közül megtalálni a legjobbat. Nem kell csili-vili, csak működjön. Megfelelő és minimális gondoskodás mellett nem rosszabbak (sőt, a kevésbé agresszív elektronika mellett talán tartósabbak), mint a „strapára” tervezett társaik.

Ft/TB

A táblázat legfontosabb oszlopa minden gyártónál a Ft/TB mutató. Ugyanis nem mindegy, hogy fajlagosan mennyiért kapunk meg 1 TB-nyi tárhelyet. Lehet, hogy 13 598 Ft-ért olcsónak tűnik az 1 TB-os lemez, de ha megnézzük, itt 1 TB ugye 13 598 Ft-ba kerül. Szemben az 57 511 Ft-os 6 TB méretű lemeznél már csak 9585 Ft 1 TB. A kutatásom elsődleges célja megkeresni a legjobb ár/érték (TB) arányú lemezt.

Ebben a kategóriában torony magasan nyert a Toshiba DT01ACA300 típusjelzésű lemeze a maga 8062 Ft/TB-os arányával (és 24 185 Ft-os árával).

A nyertes pedig…

… a Toshiba, nem csak az ár/TB értékben, hanem minden olyan kategóriában, ahol van termékük.

A 4TB-os SSHD

Egyedül a 4 TB-os szekcióban nem teljesen egyértelmű a fölényük, ugyanis a Seagate érdekes cselt vetett be. Mint az látható, a Seagate ST4000DX001 jelzésű vasreszelék pörgetője SSHD, azaz hibrid: a 4 TB tárhely mellett tartalmaz 8 GB-nyi (MLC) SSD-t, a leírás szerint a rendszernek és gyakran használt adatoknak. Elméletileg teljesen transzparens gyorsítótótárként működik. Mindez kicsit több, mint 45 ezer forintért, ami nincs öt ezer forinttal drágább, mint a Toshiba 4 TB-os, hagyományos megoldása, amely alulról súrolja a 41 ezret.

Én is érdeklődéssel néztem az eredményeket, annak ellenére, hogy nekem bizonyára nem éri meg a felárat, de lehet neked igen. Az egyik bökkenő, hogy annak a bizonyos 8 GB-nyi SSD-nek az élettartalma kétséges, hiszen a termék adatlapján semmi nincs közölve ezzel kapcsolatban. MLC SSD és ennyi, se gyártó, se típus, se semmi. Fogalmunk sincs a terhelhetőségről, arról pláne nincs, hogy mi történik, akkor ha elhasználódik. Az SSHD működik tovább HDD üzemmódban, vagy végképp elpusztul? Írási gyorsítótárként is működik, vagy csak olvasásra használja a lemez? Mi alapján dönti el, hogy mit érdemes betenni a gyorsítótárba? Ami pluszban izgalmas, hogy a HDD szekció kapott 64 MB-nyi DDR memóriát. Szóval, sehogy sem akar ez összeállni.

Még ha fel is tesszük az optimális esetet, hogy az idő múlásával az SSD gyengülése maximum a teljesítmény romlásához vezet, akkor még mindig ott van a kérdés, hogy az 5900 fordulat/perces sebesség mire is elég. Márpedig nálam elég sokáig élnek a lemezek. Ez a mostani Seagate is minimum 6 éves, és a pályafutásom során az első, amelyik kihullik alólam közvetlenül otthon, saját gépből. Persze nem rohanunk sehova, ugyanakkor a tömb átlagsebességét nem lefelé, hanem felfelé kellene skálázni, így előbb-utóbb a régi lemezek kiesésével és újabbak behelyezésével szépen fokozatosan gyorsul. Mint azt már többször is említettem, a sebesség nálam nem kritikus tényező, de olyan nagyon nem is tudok tőle eltekinteni. Az arany középutat keresem.

Neked, kedves olvasó abban az esetben lehet szerintem érdekes az SSHD, ha csak egy 3,5”-os lemezt tudsz a gépbe helyezni, és nincs hely egy HDD-nek és egy SSD-nek, de mégis megfizethető áron kellene elég sok hely, minél rugalmasabb rendszerrel. Személyes tapasztalatom ugyan nincs az ilyen hardverekkel, de bizonyos „szorult” körülmények közt bizonyára jó kompromisszum. Nekem most nem, hiszen csak adattárolásra kell. Neked is azt javaslom, hogy szerezz be egy jó árú SSD-t (tűrhető áron vannak a 128 GB-os SSD-k is már) és egy Toshiba HDD-t mellé. SSD-re mehet a rendszer és a sűrűn használt komponensek, minden más pedig a HDD-ra, így mindenki boldog.

HGST A7K2000 (SATA 2)

A 2 TB-os mezőnyben a legolcsóbban a fentebb említett lemezt lehet beszerezni. Mégis sötét zöld, miért? Mint azt kiemeltem, a csatolófelülete (SATA 2) miatt, ugyanis igencsak vicc 2016-ban az eléggé elavult SATA 2-vel bármit is eladni. Szeretném feltételezni, hogy csak a raktárkészlet utolsó néhány, bennragadt darabja ilyen öreg és nem új lemezeket gyártanak ilyen régi csatolóval. Azért a SATA 2 által biztosított 300 Mbyte/s nem az igazi.

Tehát…

Vegyél Toshibát. Jó áron vannak, megbízhatóak, egyrészt személyes tapasztalat, másrészt ők vették meg a Hitachi azon részét, amelyről a WD-nek le kellett mondania (azaz kb. a teljes 3,5”-os HDD üzletágat), hála a versenyjogi bizottságoknak. Néha nem olyan rossz az a bürokrácia. Néha.

Amit én választok

A terv

Szegény halódó lemezemet nem olyan egyszerű költséghatékonyan pótolni. Egyszerűen, gyorsan és talán hosszú időre megúsznám, ha vennék ~13 600 Ft körül egy 1 TB-os példányt, betenném a helyére, lefutna a resync, és mindenki boldog. De miért vennék 13 600 Ft-ért 1 TB-ot, mikor ~24 200 Ft-ért kapok három TB-ot is (~8070 Ft/TB)?

Aha, ez így szép és jó, de akkor mi lesz a tömbbel? Lesz 2×1 TB, 1×2 TB és 1×3 TB. Lehet belőle fél RAID10, azaz a 2×1 TB mehetne RAID0-ba, majd a 2 TB-ossal RAID1-be. Vagy maradna RAID1-be a 2×1 TB lemez, ami fölé húznék egy RAID5-öt úgy, hogy a másik két lába a 2 TB-os lemez és a 3 TB-osból 2 TB. Lenne +1 TB szabadon, nem RAID-ezve és még hibatűrés is lenne a rendszerben. Így lenne a RAID-ből 4 TB helyem + 1 TB a 3-as maradékából. Még több elveszthető (mentendő) adat, jaj!

B terv

Kicsit megdobjuk a büdzsét és veszünk 1×2 TB-ot és 1×3 TB-ot (ami ~43KHuf, tehát 2K-val még mindig kevesebb, mint a Seagate SSHD-ja, L0L). Így összefűzve az egyik régi 1 TB-osat az új 2 TB-ossal kapunk egy 3 TB-os lemezt (micsoda matek!), majd hasonló logika alapján a meglévő 1 TB-ost is hozzáfűznénk a meglévő 2 TB-oshoz, így belőlük is 3 TB lenne. Végül hozzáadnám a tömbhöz a friss-ropogós 3 TB-os lemezt. Így lenne 6 TB-om, redundánsan, 1 lemez elvesztését tűrően.

Ha pedig úgy gondolnám, hogy sok kidobandó pénzem van magasabb adatbiztonság kell, a RAID5 bármikor konvertálható 6-ba, cserébe kér plusz egy lemezt (praktikusan 3 TB-osat), de nem ad helyet. Olyan jó áron vannak a 3 TB-os Toshiba lemezek, hogy komolyan elgondolkodtam 1-2… mennyi is fér még bele Naradába? Még három. Szóval még három beszerzésén.

C terv

Charmed erre azt mondaná, hogy NAS-t csinálok Naradából, és valahol igaza is van. Valahol. Nyilván ki kellene szervezni a lemezeket, és csak az SSD-t Narában tartani. De akkor ha már összerakok egy NAS-t, amellyel jelenleg egy szobában fogok aludni, akkor kell hozzá normális, ha nem is hangszigetelt, de minimum masszív ház. Minimum 8, de inkább több lemeznek. De ha már NAS, akkor ugye olyan CPU kell bele, amely keveset fogyaszt, de erős és támogatja az ECC memóriát.

Ennyi lemezt már nem illik közvetlenül zaklatni, kellene eléjük egy low-cost SSD I/O gyorsítótárnak, de ha már ott a gyorsítótár, akkor úgyis egyre olcsóbbak a 10 GBites hálózatok, akár rézen is, de nem olyan rég láttam tök jó áron Infiniband kártyákat switch-csel. 20 GBit, nyamm! Na kérem szépen, ez is pont olyan mint az autóbuziság (nem húzza alá az LO, szóval hivatalos szó lett… :)), csak nem olyan/úgy hangos és/vagy látványos (de). Nyilván, már a gondolattól is elkezdett pezsegni a pénztárcám gyomra.

Ja, igen, el lehet ám szállni. De mire is kell nekem? Hopsz, tényleg, adattárolásra és némi Virtualboxra. Hát, arra elég az A vagy B terv is. Valószínűleg marad a B terv, és majd esetleg upgrade-elek C-re, Infiniband és 20 GBit nélkül. Sajnos.