Nemrég kaptunk az egyik ismeretlen olvasónktól egy levelet, hogy szeretne olvasni arról, hogyan telepítsük az Ubuntut netinstall, azaz hálózatos telepítővel. Mindent az olvasóinkért, ezért ez alkalommal a Netinstall menetét vesszük végig.
Hogy mi is az a netinstall telepítő? Egy nagyon pici (Ubuntu Xenial esetén egy 53 MB méretű) lemezkép, mellyel egyrészt a kevesebb memóriával rendelkező gépek tulajdonosai tudnak egy Ubuntut telepíteni, másrészt pedig ezzel telepíthető a lehető legfrissebb Ubuntu verzió, hiszen a telepítőn kívül minden szükséges komponenst az internetről (vagy opcionálisan a helyi hálózatban létrehozott Ubuntu tükörről) tölt le. Vágjunk is bele!
Nulladik lépésként látogass el a http://cdimage.ubuntu.com/netboot/ oldalra, ahonnan letöltheted a rendelkezésre álló netboot lemezképeket. Mivel már csak alig négy nap van az Ubuntu 16.04 LTS azaz a Xenial Xerus megjelenéséig, én annak a lemezképét fogom használni. Ha te mást szeretnél, az sem gond, a menüpontok 99%-a ugyanaz lesz mint itt, csak apróbb eltérések lehetnek (pl. a felhasználói jelszó megadásánál nem lesz lehetőséged „csillagok nélkül” megtekinteni a beírt jelszavad).
A netinstall lemezképnél a szokásos Grub menüpontok helyett egy sokkal egyszerűbb felület áll a rendelkezésedre. Az alapértelmezetten kijelölt install menüponton nyomj egy entert!
Kisvártatva előbukkan a nyelvválasztó, ahol eldöntheted, milyen nyelven szeretnéd használni a rendszeredet és a telepítőt. Itt praktikusan válasszuk ki a Hungarian – Magyar menüpontot.
A következő ablakban valószínűleg rá fog kérdezni arra, hogy biztosan magyarul szeretnénk-e folytatni a telepítést, ugyanis szerinte nem készült el a teljes honosítás. Nem kell megijedni, folytassuk csak magyarul, nem biztos, hogy angol szövegbe fogunk ütközni telepítés közben.
A következő ablakban megkérdezi a földrajzi helyünket. Itt érdemes átgondolni, hogy pontosan mit is írunk be, ugyanis az itt megadott beállítás jelenti a rendszernek a kiindulópontot mind a billentyűzetkiosztás automatikus meghatározásához, mind a legjobb telepítési tükör megválasztásához, mind pedig később a rendszer helyes lokalizációs beállításaihoz.
A következő ablakban a billentyűzetkiosztás automatikus felismerésére lehet kérni a rendszert. Ha a lokalizációs beállításokat a gépednek megfelelően adtad meg, akkor jó eséllyel a rendszer már tudja, milyen billentyűzetkiosztásod van. Tehát ha pl. Magyarországot adtad meg helynek, akkor a rendszer automatikus felismerés nélkül is a magyar kiosztást adja alapértelmezettnek. Éppen ezért, válasszuk a nem opciót. Természetesen ha a te helyzeted ennél különlegesebb, akkor szabadon konfigurálhatod ezt a beállítást is.
Hálózat beállítása, gépnév megadása. Ha minden jól megy – és miért ne menne jól, nemde? – akkor a rendszer felismerte és használatba vette a hálózati csatolódat. Manapság az esetek nagyon nagy részében már nincs szükség különleges beállításokra akkor, ha része szeretnél lenni az otthoni hálózatodnak, azaz valószínűleg a telepítő minden gond nélkül tud az internetre csatlakozni. Adj meg egy tetszőleges nevet a számítógépnek.
Tükör kiválasztása. Itt is visszakanyarodnék a lokalizációs beállításokra. A telepítő az ott megadott beállításoknak megfelelő tükröt választja ki alapértelmezetten, tehát ha Magyarországot jelölted meg tartózkodási helyednek, akkor a magyar szerverekről fogja a telepítő letölteni a frissítéseket.
Proxy. Az esetek többségében ezzel nem kell foglalkoznod. Hagyd üresen, mehet tovább.
A következő lépésben a telepítő letölti a telepítő további lépéseihez szükséges összetevőket, várj türelemmel.
Felhasználó létrehozása. Semmi különleges nincs az elkövetkező három oldalban sem, magától értetődően hozd létre a felhasználód.
A felhasználónak megadott jelszó megjeleníthető ugyanebben az ablakban a „Show Password in Clean” opció szóközzel történő bejelölésével:
Eldöntheted, hogy szeretnéd-e a privát könyvtáradat titkosítani. Fontos, hogy ez nem a rendszert érinti, hanem csak és kizárólag a te /home/
Lemezek particionálása. Mivel én most egy teljesen üres virtuális gépre telepítettem a rendszert, mindenféle mellébeszélés nélkül egyszerű volt a dolgom, elfogadtam a telepítő alapértelmezett választását.
Innentől egy kis várakozás következik. Az internetkapcsolatod sebességétől függően időbe telik, míg a rendszer letölti és telepíti az alaprendszer összetevőit. Ha minden jól ment, akkor a legközelebb megjelenő ablakban arról érdeklődik a rendszer, hogy szeretnéd-e bekapcsolni az automatikus frissítéseket. Itt javaslom, hogy a biztonsági frissítések automatikus telepítését válaszd.
A következő ablak az összes eddigi közül talán a kezdők számára a legfélelmetesebb lehet: itt választhatod ki, hogy mely rendszerkomponenseket akarod telepíteni. De nem kell megijedni, valójában itt csak azok a lehetőségek találhatóak, amik amúgy is a rendelkezésedre állnak, csak nincsenek ennyire direktben eléd rakva. A „Szokásos rendszereszközök” menüpont maradjon bepipálva, minden mást szabadon állíthatsz (szóköz billentyűvel tudsz elemeket bejelölni) . Válaszd ki azt a rendszert, amit telepíteni szeretnél. Bár a képen nem látszik, én most kíváncsiságból a jól hangzó Ubuntu MATE cloudtop rendszert telepítem.
A következő lépésben a rendszer megkérdezi, hogy hova szeretnéd telepíteni a rendszerbetöltőt. Az esetek többségében tökéletes, ha az alapértelmezett beállításra nyomsz egy igent. Kész is vagyunk. Egy újraindítás után ott mosolyog a gépeden egy valóban friss és ropogós Ubuntu, esetünkben Ubuntu 16.04 Xenial Xerus!
Remélem, kedves Olvasónk, elégedett vagy a cikkel! :)
Máskor is várjuk a cikk ötleteiteket!