Múlt héten írtam egy rövid cikket az Ubuntu MATE-ről. Hiába tetszett, nem volt hozzá lelki erőm, hogy egy virtuális gépen töltsek hosszú órákat az ismerkedéssel és a belakással. Ám mivel egy tesztelős, bemutatós cikket pont ezek tesznek teljessé, elhatároztam, hogy a MATE asztali környezet felkerül az éles rendszeremre, az Xfce mellé.
Jelen cikk írását Xubuntu 16.04-en Xfce alatt kezdtem el, és menet közben tértem át MATE-re.
Xfce alatt ez a jelenlegi állapot, valami ehhez hasonlót szeretnék elérni MATE alatt is. Legalábbis funkcionalitásban.
Lássunk is neki!
A MATE-es programjaim miatt az asztali környezet egy része már amúgy is telepítve volt a gépemre, így már csak egy fél MATE volt hátra.
Az ubuntu-mate-desktop csomag telepítésével 343 darab új csomag települt, 760 MB lemezterületet felhasználva, ami elég soknak tűnik számomra. Nem véletlenül. Hoz magával némi Gnome 3-at, az meg némi Unityt. Ugyanis az utólagos takarítás során rengeteg ilyen csomagba botlottam. És nem rémlik, hogy korábban is mindegyik fent lett volna.
A néhány évvel ezelőtti énem minden szívbaj nélkül töltött volna órákat a felesleges csomagok vadászatával és törlésével. Most már, mivel helyhiány nem áll fenn, nem volt szándékomban ilyesmit tenni. Ám mégis megtettem. Egyszerűen zavartak a nem használt alkalmazások. Nem bírtam megállni. Nálam valahogy ez is a rendszerbelakás része lett.
Például: Shotwell, Brasero, Csíííz, HexChat, Pidgin, Transmission, Plank, Synapse, Rhythmbox, Déjà Dup.
A telepítés után át is jelentkeztem a MATE-be. Hirtelen megijedtem a sok megjelenő hibaüzenettől: összeomlott a mate-panel, a blueman pattogott, hogy nincs Letöltések mappa, az indikátorok másodpercenként villogtak a felső panelen, a betűméret pedig akkora volt, hogy azt hittem, a felbontás sem az igazi.
Mivel Bluetooth-t nem használok, a bluemant ki is kapcsoltam. Az indikátorok problémáját a Vezérlőközpont → MATE tweak → Felület fül → Panel szolgáltatások rész → Indikátorok engedélyezése opcióval sikerült ideiglenesen megoldani.
Az ablakvezérlő gombokat ugyanitt, ám az Ablakok fül → Megjelenés alatt állítottam át a bal oldalra, ahol már megszoktam őket.
A betűméretet pedig a Megjelenés → Megjelenés → Betűkészletek fülön csökkentettem le. Hogy később ebből hogyan lett nagyobb betűméret Xfce-n, elképzelni sem tudom. De ne siessünk ennyire előre.
Csupán ezekkel a lépésekkel máris sokkal otthonosabb lett minden:
Még az Xfce-n bütykölt témámat is sikerült alkalmazni. Reméltem, újraindítás után sem lesz vele semmi baj.
Ami meglepő volt számomra, hogy MATE-ben a hangmenü képes vezérelni a Clementine-t, míg Xfce-ben nem. Valamint az is, hogy a multimédiás billentyűk hangerő gombjai újra a rendszerhangerőt és nem a zenelejátszó hangerejét változtatják, mint Xfce-n.
Érdekes módon a szinkronizáló alkalmazások (pl. Dropbox, Insync) csak azután ültek ki a panelre, hogy a már futó verziójukat kilőttem. Reméltem, ebből nem csinálnak rendszert. Ám tévedtem, csináltak. Az indikátorok minden, akár csak program vagy X újraindításkor megzajdultak.
Időközben a menüt is átvariáltam egy kicsit, mivel zsúfoltnak éreztem. És tele volt duplikált, illetve fölösleges elemekkel.
Miután minden fontos dolgot kitettem a felső panelre (a levélfigyelő kivételével), beláttam, hogy valószínűleg nem férnek majd el az indítóikonjaim a felső panelen. Azért megpróbáltam, mert szerettem volna két paneles módon megoldani a dolgot, de nem véletlenül van három panelem Xfce alatt…
Az Xfce alatt harmadik panelen lévő indítóikonok nagy részét kitettem a MATE-s felső panelre, de elég zsúfoltnak hat a megjelenés. Nagyjából így nézett ki a Gnome 2-m is a vége felé:
Az e-mail értesítésekkel viszont megküzdöttem. Minden, általam eddig használt asztali környezetnek van levél figyelő kisalkalmazása. Hát, a MATE-nek nincs. Ezért telepítettem a mail-notification csomagot, amelyik viszont már a konfigurálás közben összeomlott és el sem indult többet. Az újraindítás sem segített. Konzolból sem kaptam érdemi üzenetet a hibáról. Végül elindult, csak nem működött és nem ült ki a panelre. Hibaüzenet persze semmi.
Közben ismét megszaporodtak az összeomlások: mate-panel, MATE tweak, időjárás indikátor. Az X újraindítás után keserűen állapítottam meg, hogy minden elromlott, amit beállítottam. Az indikátorok fele ismét nem működött, a másik fele csak részben jelent meg és/vagy villogott. És még a felső panelre kipakolt indikátoraim is eltűntek. A MATE Tweakben pedig láthatóan már engedélyezni sem lehetett őket:
Kétségbeesetten váltottam át Xfce-re, és szavam is elállt, amikor megláttam. Módosult a betűtípus, az elsimítás, az ikonok, voltak duplikált ikonok a felső panelen (pl. óra), illetve MATE-s indikátorok az Xfce-ben, még az X újraindításhoz használt Ctrl-Alt-Backspace is megszűnt működni. Némi simogatás és pár X újraindítás után sikerült visszapofozni az Xfce-t a megszokott kinézetére.
Sajnos erről képernyőkép nem készült, mivel hirtelen döbbenetben nem volt eszemben. Inkább a kármentésre koncentráltam.
Meg kell hagyni, nem szereztem túl kellemes élményeket a MATE-tel. Két DE-t viszont soha nem többet nem teszek fel egymás mellé. A később kipróbálandó asztali környezetek majd megkapják a saját kis szemétdombjukat. Éles rendszert többé nem szemetelek össze. Jó tanulság volt ez.
Jöhetett a takarítás. A MATE takarítása és a MATE utáni takarítás. Volt vele dolog rendesen. Főleg a behúzott csomagok miatt, amelyeket korábban említettem. És a helyzetet nem könnyítette meg az a néhány MATE-s program jelenléte sem, amelyeket használok Xubuntun.
A stabilitási problémákon és az Xfce-re kiható változásokon kívül nem volt ellenérzésem vele szemben, már ha ezeken kívül lehet még érzése az embernek. Talán majd kap egy utolsó, harmadik esélyt valamikor. Addig maradok a jó öreg, belakott és kiforrott Xfce-nél, amint sikerül teljes egészében visszakapni.
Sajnálom a MATE-t, nem erre számítottam.