A múlt héten jelentette be Adam Conrad az Ubuntu 15.10 Wily Werewolf végleges kiadását. Mint mindig, most is némileg korábban telepítettem a friss rendszert, hogy idejekorán megfelelő tapasztalatokat szerezzek és naprakészen tudjak beszámolni a friss és ropogós Ubunturól. A Xubuntu Wily-ről Charmed már írt egy érdekes cikket!

Ahogy eddig is jó néhány alkalommal előfordult, jelenleg sincs túl sok relevanciája a vérfarkas (vagy farkasember) biológiáját röviden ismertetni, ugyanis mint képzeletbeli lény, nincs neki. Másrészt, a vérfarkas ugye olyan kellemes tulajdonsággal rendelkezik, mely lehetővé teszi számára hogy átalakuljon. No de mivé is alakul át a 15.10-es Ubuntu?

Újdonságok

A Wily Werewolf a Linux 4.2-es kernelt tartalmazza, mely fő újdonsága a friss AMD Radeon GPU-k támogatása, az F2FS fájlrendszer titkosítás illetve az NVDIMM támogatás. Természetesen nem maradhatott el a megszokott komponensek frissítése sem, így a Unity 7.3.2, GTK 3.16, Mesa 11.0, Xorg 1.17 is jelen van. Mint mindig, most is a legfrissebb, stabil böngészőt és levelezőt hozza a rendszer, ami jelenleg Firefox 31 és Thunderbird 38.2.0 Az irodai szoftvercsomag is frissült, így immár az új, Libreoffice 5.0.1 köszön vissza. A természetesen rendszer részét képző, Gnome komponensek is frissültek: Rhythmbox 3.2.1, Gnome System Monitor 3.16, Terminal 3.16.2, Nautilus 3.14.2, Gedit 3.10.4.

Telepítés és frissítés

A LiveCD indítása teljesen problémamentes volt, azonnal és kifogástalanul működött minden, ideértve a többmonitoros konfigurációt is.
Wily telepítése semmiben sem különbözik az elmúlt jó néhány Ubuntutól, attól eltekintve hogy az előző kiadásban jelentkező lapozófájl kezeléssel kapcsolatos hiba nem jött elő, szóval plusz pont.

Egy harmadik munkagépen frissítettem Vividről Wily-re, teljesen támogatott módon, a Frissítéskezelő segítségével. Miközben dolgoztam a gépemen, a frissítés végbement, majd a végén kaptam egy üzenetet, hogy addig nem lesz minden kész, míg újra nem indítom a gépet. Egy rövid, alig egy perces újraindítás után ott mosolygott nekem Vérfarkas és ott folytathattam a munkámat, ahol újraindítás előtt abbahagytam. Lényegében nem éreztem semmit a frissítésből, indítás után minden rendszerprogram jól működött. Ami plusz munkát igényelt, az az Oracle-féle Virtualbox tároló és a benne lévő, immár Wily kompatibilis virtualizációs szoftver letöltése. Utána minden rezzenéstelenül folytatódott, mintha nem is csináltam volna semmit. Újabb plusz pont!

Használati tapasztalatok

Az előző, Vivid Vervet kódnevű Ubuntut kifejezetten szerettem, határozottan hozzám nőtt és kifejezetten jól együtt tudtunk élni, nem bántam volna, ha ő lesz az LTS. Így nagy feladat elé nézett a Wily, hogy legalább ugyanolyan jó legyen.

Mint minden Ubuntut, a Wily-t is szinte mindenhova telepítettem, ahol csak hosszabb távon megfordulok és valamilyen Linux disztribúciót használhatok. Alapvetően gyorsabb és érzésre válaszképesebb lett a rendszer. Ami elsőre feltűnik még, hogy az ablakok címsora némileg vastagabb az eddigieknél, ahogy néhány rendszergomb is. Apróság, de erről tisztán felismerhető a Wily. Ahogy az új, gyönyörű közösségi háttérképekről is.

Ugyanakkor az első frissítés után nem ment minden teljesen zökkenőmentesen. Az Intel grafikus illesztőprogramban valami hiba volt, ugyanis az első „komolyabb” grafikai műveletnél (pl. Unity indító megnyitása) egy rövid megakadás volt tapasztalható, a dmesg-ben pedig egy kellemetlen bejegyzés, hogy az illesztőprogram hibára futott. Szerencsére, ez egy frissítés után megoldódott. Amiért eléggé neheztelek az Inteles fejlesztőkre, az Beignet, azaz az általuk készített OpenCL implementáció. Nem stabil, nem megbízható és viszonylag nehezen is települ. Ez persze nem Ubuntu specifikus gond, de ettől még jelen van. Ahogy az az érdekes regresszió sem Ubuntu specifikus, hogy bizonyos SandyBridge alapú rendszerekhez ha két monitort csatlakoztatok (egyet HDMI-n, egyet DSUB-on) akkor kisebb pánik után is csak a a DSUB-ra csatlakoztatott monitort ismeri fel.

Ami viszont Ubuntu specifikus, az a Unity indító lustasága. Programtelepítés után az indítóban a program nevére rákeresve nem talál semmit. Két perc múlva sem. Tíz után sem. A megoldás egy ki és bejelentkezés vagy újraindítás. Ez némileg zavar.

Eme nem túl nagy negatívumokon kívül a rendszer jól teljesít a mindennapokban, pont ahogy elvárom. Az éles időszakban nem volt semmilyen szoftveres (vagy hardveres) hibából adódó gond, a rendszer a megszokott magas rendelkezésre állást és kitűnő kezelhetőséget biztosít. Minden eddig használt programom pont olyan tökéletesen működik, ahogy eddig. Ha a Xenial Xerus, azaz a 16.04 képes legalább ezt a megbízhatóságot és minőséget hozni, akkor kijelenthetem, hogy néhány éves kanyar után újra eljutottunk a 10.10-es Ubuntuhoz.

A cikkből kimaradt képek teljes nagyságban a galériában tekinthetőek meg.