Ha ez a hiba:
google/protobuf/unittest.proto:519:46: Couldn’t parse default value. google/protobuf/unittest.proto:522:44: Couldn’t parse default value. make[2]: *** [unittest_proto_middleman] Error1
Akkor próbáld meg O2 vagy alacsonyabb GCC optimalizációs szinttel!
A Gentoo-ban az a szép, hogy rendszerépítés közben az ember folyamatosan tanul. Egyrészt megtanulja, hogy mi hol van a rendszerben, másrészt pedig rájön, hogy kell levezetni a keletkező feszültséget, ami akkor jelentkezik, mikor fél óra konfigurálás után jobb esetben nem indul, rosszabb esetben nem fordul a kernel.
Apropó vicc: Mit csinál az elméleti fizikus, ha úrrá lesz rajta az idegesség? Papírt és ceruzát vesz elő és levezeti.
…vagy csak azt mondják, mert valaki hallott valakiről, aki látott már valakit, aki Mate-et használt? Folytatódhatna akár így is kérdésem, amire most a választ keresem.
A Gnome2 első verziója 2002-ben jelent meg. Célja volt egy modern, gyors, átlátható és egyszerű asztali környezet létrehozása.
Avagy az út Ubuntutól a Xubuntuig. 
Hosszú-hosszú évek óta hűségesen használtam az Ubuntut. Értsd: nem iskolai, illetve munkagépen csak Ubuntu volt fent. Ám ahogy telt az idő, kezdett eltávolodni egymástól az Ubuntu „fejlődése” és az én igényem. Egy jó ideig küzdöttem: régebb verziójú programokat zároltam, miközben visszaportolt kerneleket használtam stb. Ám a Unity megjelenésével végleg eltört valami. Hiába volt minden erőfeszítésem, már nem éreztem magaménak a rendszert. Nem tetszett az irány, ahová tartott. Na, nem mintha most tetszene.
Ha letagadnám, akkor is mindenki tudná, hogy lusta vagyok, különösen olyan dolgokban, amiket esetleg lehet automatizálni vagy egyszerűbben kezelhetővé tenni. Van pár kiszolgáló, ahol praktikussági okokból VirtualBoxot használok virtualizálásra (Xen és OpenVZ esetén nem térült volna meg a befektetett idő, az LXC meg szimplán kuka).
Ha új virtuális gépet szerettem volna készíteni, akkor eddig kénytelen voltam végigszöszölni a „VBoxManage creatvevm...” utat. Hála a phpVirtualBoxnak, csak pár kattintás, és kész az új virtuális gép :)
Valószínű, hogy találkoztál már valamelyik *nix-os parancsban (vagy csak a /proc/loadavg-ben) azzal a bűvös számhármassal, ami körülbelül úgy néz ki, mint jobbra a képen, és terhelés függvényében növekszik vagy csökken.
Valószínű azt is tudod róla, hogy jobb ha 1.00 alatt van mindhárom érték, de azt nem biztos, hogy hogyan is kell értelmezni ezeket. A Scout App Blog ennek a három értéknek az értelmezéséről írt egy nem túl hosszú cikket, amit magyarra fordítva közlök veletek.
